Hungarian (formal)English (United Kingdom)
 

Hírlevelet kérek












 
Az én Overdose-om! PDF Print E-mail
Written by Alpári Gergő   
Friday, 30 August 2013 12:06
There are no translations available.

Szeptember 1-jén a Kincsem Parkban búcsúzik a közönségtől OverdoseSokat gondolkoztam, hogy az ünnepnek ígérkező esemény elé, mit is írhatnék, aztán valaki közbeszólt, mert úgy látszik a legszebb öröm továbbra is káröröm. De, míg egyes emberek nyíltan vállalják a véleményüket, addig mások a publicista szerepkörében tetszelegve „burkoltan vagdalkoznak”...
 
 

Szervusz Barátom!

Ha megengeded, márpedig aligha van más választásod, ezen sorok keretei között reagálok arra a hosszú írásra, melyet a napokban megosztottál a nagyvilággal. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, én nem vagyok újságíró, de ebben a tekintetben máris kvittek vagyunk, mert ahogy olvasom, te meg a lósportokhoz nem konyítasz.

Viszont van, amiért tisztellek! Azok közé tartozom, akik értékelik, hogy ily sokat foglalkoztál az Overdose-témával, de látva a végeredményt, bár ne tetted volna…
 
Terjedelmes irományod eszembe juttatta főiskolai tanulmányaim egyik legfontosabb mérföldkövét, a mechanika szigorlatot. Az ominózus szigorlatra hasonló alapossággal próbáltam készülni, mint amivel te készültél erre a cikkre. Bebifláztam a tételeket, így a vizsga előtti éjszakán nyugodt szívvel hajtottam álomra a fejem. Aztán másnap kedvenc „zsarnokom” jól megszívatott. Végül megegyeztünk egy kettesben, no nem mintha lett volna más választásom, de nem hibáztattam az én „zsarnokomat”. Valahogy ő is érezte, és én is éreztem az izzadtságszagot.

Ezt az izzadságszagot véltem ismételten felfedezni midőn gyerekes kíváncsisággal nyálaztam át virtuális soraidat. Gyorsan leszögezem, velem ellentétben, te tökéletesen magoltál! Jelesre vizsgáztál az Overdose önéletrajzból. Tán még a Mikó is megirigyelné ezt a tudást, hisz úgy tűnik (de csak úgy tűnik) jobban ismered a lovát, mint ő maga.

Már a címre felkaptam a fejem! „Egy ország esett át Overdose túloldalára”

Kétség sem férhet hozzá, ez hangzatosra sikeredett. Látszik, hogy érted a szakmádat, vagy legalábbis nagyon figyeltél, amikor a médiasuliban „a hogyan vonzzuk be az olvasótábort fejezetet taglaltátok.

Ezt a fortélyt én is gyakorta alkalmazom, most mégsem értem, te melyik országra gondoltál, mikor a címen törted a kobakod. Csak azt tudom elképzelni, hogy nem ugyanabban az országban élünk. Ha pedig mégis Magyarországra gondoltál, bizonyára átsiklottál néhány „jóindulatú” hozzászóláson, mely szerint lókolbászból lesz a legjobb kerítés, amihez tökéletes alapot szolgáltat majd a visszavonuló Overdose húsa is, és így tovább, és így tovább…

De kérve kérlek, ne hibáztasd magad! Ennyire alapos még te sem lehetsz. Nem is várja ezt tőled senki!

Majd belecsapsz lecsóba! Hogy egy nagy keleti bölcset idézzek: „Nem kicsit, nagyon!”

Odáig egyetértünk, hogy Dózi egy jó sprinter. A folytatásban próbálkozom elcsípni a fonalat, de nem igazán megy, pedig elhihetnéd nekem, tényleg szeretném… 

Magyarázod Erdei bizonyítványát, hogy ő csak ilyen, meg olyan ellenfeleket vert meg pályafutása során, míg elért a profi világbajnoki címig.

Barátom tedd a szívedre a kezed! Valóban, úgy hiszed, hogy közel a 40-hez, amatőrként túl egy olimpiai harmadik helyezésen, egy világbajnoki címen, két Európa bajnoki aranyérmen (és egy ezüstön) csak gyengébb ellenfelekkel kesztyűzött, hogy ő mindig csak a sárga téglával kikövezett úton járt? Aligha…

Próbállak elképzelni! Lelki szemeim előtt felsejlik egy kép, ahogy a kanapén ülve nézed a tévében a 200 méteres férfi vegyesúszás olimpiai döntőjét. A hármason ott úszik Cseh Laci, te mégis a Phelps-nek, meg a Lochte-nak szurkolsz csak azért, hogy majd a versenyt követően az önmagad igazát bizonygathasd.

Sokan úgy vélekednek, ez a tipikus magyar mentalitás, de nincs igazuk, mert ott mélyen legbelül sok-sok emberrel egyetemben te is a Cseh Laci sikeréért izgulsz. Biztos vagyok benne, ha tehetnéd, utána ugranál a medencébe, hogy segíts neki az utolsó karcsapásoknál. De a félelem újra és újra felülkerekedik rajtatok. 

Féltek a csalódástól!

Kár, hogy egy olimpiai ezüstérmet, vagy Overdose esetében egy Group 2-es győzelmet ti csalódásként éltek meg! Nagy kár érte, nagy kár értetek…

Visszatérve az „esszédhez”. Valamivel lentebb, felsorolásba kezdesz. Leírod, hogy Overdose:

„2007. június 2-án a nyeretlen kétévesek között futotta első versenyét a Kincsem Parkban, ezer méteren. 58 másodperces új pályarekordot futott, 18 hosszal győzött.”

„Összesen 20 versenyen indult, 16-szor nyert, egyszer negyedik lett, kétszer hetedik, egyszer pedig visszalőtt start miatt végül helyezetlen. De igazán nagy versenyen még dobogós sem volt.”

Nos, Overdose az első versenyében valóban pályarekordot futott, de ezzel „csak” beállította a már fennálló pályarekordot, ami egyébként Narancsvirág nevéhez volt köthető.

Szerinted 20 versenyben indult, én viszont tudom, hogy hivatalosan „csak” 19-szer állt starthoz. A párizsi ezrest nem kellett volna beleszámolni. Dózi tényleg ott járt a franciáknál, csakhogy az újraindított versenyben már nem vett részt, így nem is lehetett helyezetlen, ahogy te írod. Az angolok úgy nevezik ezt: non runner. (Ott alul keresd!)

Apró szakmai hibák Barátom, minthogy szerinted a Kincsem Díj a Magyar Derbyvel megegyező besorolást élvez, meg hogy Párizsban Overdose - akit te csak „örök ígéretként” aposztrofálsz - pályacsúcsot futott az érvénytelenített versenyben. Pedig nem! Nézd el nekem, hogy a szemedre vetem ezeket, de én is maximalista vagyok, és hozzád hasonlóan szeretem az alapos munkát.

A folytatásból is kiragadnék egy részletet, ami a kedvencem lett, mert itt kezdtem érezni, hogy (a nethuszárok névtelensége mögé bujdokolva) valóban jól „forgatod a tollat”, s szépen csűröd, csavarod a szavakat. Egyszersmind szárnyalsz, és sziporkázol:

„Hogy Mikóczy egy zseni-e, aki észrevette a senki által nem értékelt lóban a fantasztikus tehetséget, vagy egy balek, aki egy sérülékeny, éppen ezért fillérekért megvehető lovat próbált befuttatni, azt mi most nem fogjuk eldönteni, sem szaktudásunk, sem elég információnk nincs hozzá.”

Barátom, nem kell az álszerénység, mert információból jól álltok! Szaktudásotok azonban valóban nincs! Erről bizonyosságot kaphattunk. De hogy baleknak tartjátok a Mikóczyt, arra akár az életemet is feltenném. Csak nem mered, nem meritek nyíltan leírni, ehhez ugyanis, nem vagytok elég tökösek, írhatnám azt is, nincs elég vér a pucátokban…

Emlegeted továbbá Zenyatta-t és Black Caviar-t, ami az Erdei Zsoltos hasonlat alapján különösen szemet szúró. Míg a kiváló sportolónak, és annak menedzsmentjének szemére veted, hogy óvatoskodtak az ellenfelek kiválasztásánál, addig a két kanca esetében könnyedén átlépsz ezen az egyébként nem elhanyagolható részleten. A fő számokon túlmenően érdemes lett volna erre (is) nagyobb hangsúlyt fektetni, de előttünk még a jövő, így bízom benne, hogy hamarosan jelentkezel egy hasonló „szösszenettel” ebben a témakörben.

Barátom nem folytatom, mert szeretnék még pár szót ejteni arról az Overdose-ról, aki az én szememben, ha nem is világsztár, de minimum egy csodaló!

Az én Overdose-om Baden-Badenben Listed versenyt nyert 2008 májusában. No persze tudvalevő, hogy a Listed-től még jó néhány „lépcsőfok” vezet a királykategóriáig, azaz a Group 1-es szintig, de hogy hazai viszonylatban mekkora sikernek számított Dózi baden-badeni győzelme, azt jól tükrözi, hogy azóta csak kétszer járt magyar tréningben álló telivér hasonló magasságokban. Ugyanezen év augusztusában a Reunion Szindikátus istálló kiválósága, Illiana győzött egy kölni Listed-ben, majd két év múltán Klimscha Alberték lova, Letty parádézott a Svájci Kancadíjban. A Group 2-es Dózi sikert szándékosan nem említem, mert még valaki elfogultsággal vádolna.

Az én Overdose-om a párizsi rémálmot Rómában feledtette. Tíz hosszal nyerte az itáliai Group 3-as versenyt. A nagy stílusú győzelmet 123-as képességszámmal honorálták az angol Racing Post hendikeperei. Figyelemre méltó, hogy 2008-ban csak Marchand d’Or kapott ennél magasabb számot (125) az európai sprinterek közül, míg az elmúlt négy és fél évben mindössze négy olyan telivért találunk az öreg kontinens rövidtávú vágtázói közt, aki túlszárnyalta a 123-at.

Az én Overdose-om könnyedén győzött Budapesten is. Tette ezt, majd 20 ezer ember szeme láttára. Sokan közülük akkor először és utoljára jártak a Kincsem Parkban, de legalább megtudták, hogy Magyarországon a lósport még létező fogalom…

…a lósport, mely nem csak Overdose-ról szól, hisz itt van nekünk Mayday, itt van nekünk Ostinato, itt van nekünk Seperate Opinion, és itt van nekünk Radium Boy is. Illene felsorolnom mindenkit. Nem tehetem! Pedig megérdemelnék, mint ahogy az én Overdose-om is megérdemli, hogy közel ugyanannyian búcsúztassák őt szeptember 1-jén, ahányan egykoron biztatták budapesti fellépései alkalmával!

Én ott leszek!

Ti eljöttök?

 
FacebookJP-Bookmark
 

TEMPLATE COPYRIGHT © 2007 BY HILLIGER MEDIA
(TokioLights 1.1)