Hungarian (formal)English (United Kingdom)
 

Hírlevelet kérek












 
Overdose búcsúalmái PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Pászti Judit Amina   
2013. szeptember 12. csütörtök, 19:48

Egy alma - egy emlékezetes pillanat
 

Dózinál jártunk látogatóban, hogy személyes búcsút vegyünk tőle, s köszönetképpen az elmúlt évek sok szép pillanatáért, egy láda almát is vittünk búcsúajándékba. Mert Overdose verseny karrierjének végével, ez a mi búcsúnk is egyben. Elérkeztünk az utolsó fejezethez, Overdose meséje itt véget ér, s így a mesélő sem tehet mást, mint levonja a tanulságot és visszateszi a polcra a könyvet. Az elmúlt öt év nekünk e csodás lóról szólt, s most egy űr marad utána az életünkben (a szívünkben soha, mert ott mindig őrizni fogjuk). Igyekeztünk a rajongókat tájékoztatni minden eseményről, amennyire tőlünk tellett. Az Overdose Online volt a hobbink. Ha pedig most a történet végén visszatekintek az elmúlt évekre, a sok-sok szép emlék és izgalmas pillanat úgy sorakoznak egymás mellett, mint az almák a ládában. Valójában most értem csak meg igazán, hogy mennyi mindent köszönhetek Overdosenak...

Overdose, Dózi, Bulldózer, Budapest Bullet, Alagi Rakéta, Csodaló s kitudja még hány becenévvel illették, mert mindenki a magáénak érezte. Tudjuk, hogy ő Mikóczy Zoltán lova, de én azt mondom, hogy valahol, az én lovam, a te lovad és mindannyiunk lova. Legalábbis mi rajongók így éreztük. Tudom, mert rengeteg levelet, rajzot, videót, képet és verset kaptam az elmúlt években, a szeretet csak úgy áramlott a sorokon keresztül, s nem csak ott, hanem biztos vagyok benne, hogy az éterben is, és meg sem állt Overdose Alagi istállójáig. Nagyon sokunkra volt hatással Overdose, inspirált bennünket, ő adott és cserébe mi is adtunk! Ki festett, ki könyvet írt, szobrot alkotott vagy filmet rendezett...

Dózi megmarad az útókornak
 
 Engler András szobra a mázsaházban díszeleg a Kincsem Parkban
 
 HBO premier November 28 Overdose Történet a Magyar Csodalóról


Többször voltam kint Dózinál a rajongókkal látogatóban, s ahányszor csak láttam mindig jobban és jobban megszerettem őt. Számomra nem kétséges, hogy ő egy különleges ló, hatalmas szívvel és egyéniséggel. A csipkedés bajnoka, minden alkalommal, mikor nála jártunk, nagyon jól tudta, hogy ez most róla szól, s hálásan fürdött a figyelemben, amivel körülvettük, csak néha a táskánk, sapkánk, ruhánk bánta a találkozót, mi meg épp ellenkezőleg, mert mindig feldobódva hagytuk el az alagi pályát! 

A médiának ő Overdose volt, nekünk Dózi, ők fotómasinát vittek, mi a kedvenc almáját, s mikor írtunk róla, nem tagadom, lehet épp ezért néha elfogultak is voltunk. De bíztunk benne, hogy aki minket olvas, nem fogja ezt zokon venni. Nekünk szerencsére nem kellett foglalkozni azzal, hogy mit írunk, így írtunk jót is meg kevésbé szakmait is, néha keveset, néha talán túl sokat is, mindig ami épp szívből jött. Most is azt írjuk… s ha visszagondolok, mi mindent köszönhetek ennek a fantasztikus lónak, azon gondolkozom, hány ember van a környezetemben, akiknek csak fele ennyit köszönhetek, mint neki (egy kezemen meg tudom számolni). Kedves Dózi, neked köszönhetem, hogy megtudtam mi fán terem a lóverseny (nem csak Magyarországon, hanem úgy általában) s ezáltal köszönhetek neked sok új barátot, sőt még egy kalandos szerelmet is. Köszönhetek neked sikereket, izgalmakat, depresszióból kilábalást, reményt, optimizmust, büszkeséget, köszönhetek utazásokat (Németország, Anglia, Szlovákia, stb.) és még sok-sok mindent, amit ha leírnék ide betöltené, az egész oldalt. Azt hiszem a Köszönöm túl kevés ide. Gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül a rajongók között.

  
 
 
"Dózi és mi "
 

Ami a meglepetés volt számomra, hogy nagyon gyakran érdeklődtek Dózi felől külföldről, ráadásul a tengeren túlról. A Facebook oldalon több mint 12 ezer rajongó követte a vele kapcsolatos eseményeket, 45 országból számoltuk össze a lájkolókat. Dózi olyan távoli helyekre is elvitte a Magyarok hírét, mint Mauritius és Brazília (77fan), Malajzia, Nigéria, és még sorolhatnám. Meglepetés volt számomra, hogy Magyarország, Szlovákia és Németország után a legtöbb rajongó Amerikából követte pályafutását (360), szorosan Angliával a nyomában. Érdekes, hogy egy fanyalgó külföldi kommentet se olvastam az oldalon soha, míg volt olyan magyar hozzászólás, miszerint úgyis kolbász lesz belőle. Más fórumokon is bőven akadt számtalan becsmérlő hozzászólás. Ilyenkor mindig szégyent érzek, és nem tudom megérteni, hogy mi magyarok miért nem tudjuk sosem megbecsülni azt, amink van, és büszkék lenni rá. Mindig csak azt nézzük mit veszítettünk, és nem azt, hogy mit nyertünk… Mert az tény, hogy Dózival bizony elég sokat és sokszor nyertünk!

Sosem lehet elég korán kezdeni!:)

Természetesen kívánunk sok sikert Dózi anyai testvérének, az ígéretes Opium Bulletnek, és a Mikóczy teamnek, akiknek szeretnénk megköszönni eddigi támogatásukat. Mi viszont nem akartunk soha másról írni, mint Dóziról, belőle pedig csak egy van! Így hát eljött az ideje, hogy kedvenc lovunk verseny karrierjének végével az oldal is elbúcsúzzon. Köszönjük eddigi megtisztelő figyelmeteket, és a sok biztató szót!A Facebook oldalunkon továbbra is igyekszünk szemmel tartani Dózit, mint fedező mént, az új „kis Dózikról” reméljük lesz lehetőségünk még nektek beszámolni. Nekünk a történet itt véget ér, de reméljük Overdosenak még csak most kezdődik az igazi jó élet, kívánunk sok szép „nyugdíjas” évet, sok csinos kancát, tágas legelőket. Kedves Dózi szeretettel búcsúzunk tőled, köszönünk mindent, vigyázz magadra. Hiányozni fogsz (nagyon)!

 

 

 

 

Во всяком случае, я так считаю.

Не забывай, мой фонд в свое время серьезно занимался медицинскими проблемами.

Глава 2 Вечером того же "скачать прикольную аватарку" дня Аззи скормил храбрицу принцу, и результат не замедлил сказаться.

Глядя на двух прекрасных влюбленных, вся аудитория и ангелы, и демоны была искренне взволнована, многие украдкой утирали слезы.

Нет, черт возьми, "Волшебник: Набоков и счастье" быть не может.

Но я хочу получить назад свои денежки.

 
FacebookJP-Bookmark
 

TEMPLATE COPYRIGHT © 2007 BY HILLIGER MEDIA
(TokioLights 1.1)