A lovaglás időről időre megjelent az életemben.

A keresztanyukám, aki egyben a nagynéném is (édesanyám húga), fiatal korában díjugratott. Édesanyám gyakran mesélt történeteket arról, hogy milyen is volt így a tinédzserkora. Minden hajnalban 5-kor kelt, 6-ra ment a lovardába. Lecsutakolta az állatot, majd fél 8-ig, 8-ig edzés. Mivel hazamenni ilyenkor már nem volt ideje, ezért rendszerint büdösen – lószagúan – járt iskolába. Persze fittyet hányt arra, mit szólnak, mert imádta a lovakat. Anyukám akárhol járt, lovas képeslapokat hozott haza neki, minden újságból kivágta a lovas képeket és a húgának adta.

Voltak sajnos balesetei is, ami miatt természetesen a nagymamám tiltotta volna, mint a tűztől. Egyszer megbotlott a ló, levetette a hátáról, a keresztanyukám pedig koponyaalapi törést szenvedett. Hívták a nagymamámat a munkahelyen, hogy Kovácsné, jöjjön azonnal, a lánya elesett a lóval! Képzelhetitek, hogy kegyetlen érzés lehetett. De ha valaki imádja, amit csinál, azt nem lehet tőle eltántorítani, nem igaz?! Azt kitalálhattátok, hogy szerencsésen megúszta az esetet, mindenféle hosszabb távú sérülés nélkül, ami tényleg egy kisebb csoda. A lovát Fakónak hívták egyébként, láttam róla képeket, tényleg csodálatos jószág volt.

Később a nagynéném agrár mérnök lett, mindig is ehhez a közeghez tartozott. Volt egy gazdálkodás, ahol dolgozott, és ott szerencséjére engedték lovat is tartani. Olyan 8-9 éves lehettem, amikor engem először felültetett, és megértettem, hogy mi az a szabadság, az a vadság, amit szeret a lovaglásban! Azóta amikor csak lehetőségem van rá, ha kirándulunk vagy utazunk, szeretek lovagolni. Sajnos a hétköznapokból ez kimarad, hiszen idő- és pénzigényes hobbi.

A gazdálkodás, ahol dolgozik a keresztanyám, elég nagy telekkel, földekkel, ipari épületekkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az áramellátásuk nehézkes és persze a fogyasztásuk az egekben. Erre találták ki nemrég, hogy napelemes rendszert hoznak létre az áramellátás végett. Ezzel a feladattal pedig őt bízták meg. Vicces, de végül én találtam meg nekik a megfelelő szolgáltatót, pedig semmi közöm nincs se a napelemekhez, se a lovakhoz, de még a földekhez sem!

Ez a szolgáltató egyébként a https://napelemrendszer.info/, ami egy nagyon meggyőző, és mint kiderült, megbízható vállalkozás is. Úgy van náluk a menet, hogy először árajánlatot kér az ember. Itt még nem kell elköteleződni semmire, csak fel kell hívni őket, körülbelül elmondani, hogy hova, milyen épületre kellene a napelemes rendszer, mekkora területre, satöbbi. Ezután kijönnek megnézni a helyszínt, az adottságokat, a házat vagy épületet. Mindezt ingyen! Értitek, hogyha van egy jó szolgáltatás, de már a nulladik pontnál lehúznak az emberről egy csomó pénzt, akkor utána nem igazán lesz kedve költeni további szépítgetésekre, extra, luxus elemekre. Ezzel szemben ez a csapat csak akkor kér pénzt, ha már van egy alap, közös megegyezés, ami az ő szakértelmükön és a te igényeiden alapszik.

Ezután jön a neheze, mert tudniillik egy napelemes rendszer telepítésekor nagyon sokat kell dokumentálni és adminisztrálni. Engem is meglepett, hogy mennyire komoly ügyintézés tartozik ehhez, de hát amit muszáj megcsinálni, azt muszáj megcsinálni. Szóval miután megkaptuk a segítséget a papírmunkában, utána már nincs sok hátra, hiszen maga a napelem telepítése csupán egy nap! Jó, persze a mi esetünkben több épületről volt szó, de kényelmes volt az egész, hisz a papírmunkát elvégezték egyszerre a több különböző épület esetére, és utána már tényleg csak pár nap volt, amíg elkészült a napelem.

Most már vígan legelhetnek keresztanyám kedvenc lovai, hiszen egy környezetbarát és olcsó napelem rendszer van a fejük felett!