Emlékszem az első lovas élményemre: úgy kb. ötéves lehettem és kimentünk a majálisra a Városligetbe. Biztos mindenki látott már olyat, amikor néhány pónit egy száron vezetne körbe-körbe, és kisgyerekek ülnek a hátukon. Hát, az én első lovaglós élményem is ehhez köthető. Nagyon aranyos, kis puha szőrű pónik voltak és mindenképp fel akartam ülni az egyikre. Így is lett. Nagyon tetszett, jó élmény volt, de a pályafutásom, ahogy elkezdődött, úgy véget is ért. Legközelebb általános iskolás koromban ültem lóra, maradandó élmény volt ez is, de valahogy sosem éreztem vonzalmat az iránt, hogy lovagoljak. Talán azért mert egy picit veszélyesnek tartottam mindig is.

De nemrég újra nyeregbe pattantam, immár harmadszor. Az egyik barátnőm szüleinek van egy lovardájuk, így gondoltam, miért is ne lovagolnék?! De sajnos a kedves barátnőm egy nem túl bíztató történettel indított.

Mesélte, hogy úgy fél évvel ezelőtt, ő leesett a lóról. És valahogy nagyon rosszul érkezett, konkrétan felszántotta arccal a földet. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy másfél foggal kevesebb lett. Az egyik szinte teljesen letört, a mellette lévőnek pedig több, mint a fele hiányzott. Azonnal el is ment fogorvoshoz, ahol felvilágosították, hogy a fogpótlás híd, vagy pedig implantátum segítségével történhet.

Mivel Budapesten lakik, egy itteni fogászati rendelőt keresett. Talált is egyet Budán, a második kerületben. A honlapjuk alapján döntött úgy, hogy ezt a rendelőt fogja felkeresni, mert rengeteg információ olvasható az oldalukon, ami nagyon szimpatikussá tette számára a helyet. Persze megnézte az árakat is, hiszen akárhonnan nézzük ez egy költséges dolog, de nagyon barátinak és kedvezőnek találta azokat, úgyhogy ezen a részen gyorsan túl is lépett.

Az implantátumokról már tudott pár dolgot, ezért a híddal való fogpótlásnak nézett utána alaposabban.

Híd esetében le kell csiszolni a fogakat, vagyis kisebbé, rövidebbé tenni, hogy a hídon lévő koronák felhelyezhetőek legyenek. Ez a megoldás egyébként azért is jó, mert nem igényel műtéti eljárást, és egy híddal akár két vagy három fog esztétikai pótlása is lehetséges egyszerre. Hiszen – nekem így magyarázta a barátnőm -, a híd olyan, mint egy váz, amin rajta vannak a fogkoronák, és azt helyezik fel.

Két választási lehetősége volt, már ami a fogpótláshoz használt hidakat illeti, mert léteznek fémkerámia hidak, illetve cirkónium hidak. Végül az utóbbi mellett döntött, mert a cirkónium természetesebb hatást kelt, mint a fém, és nem okoz allergiás reakciókat sem. Nyilván ez a szempont leginkább a fémallergiásoknak kedvező. Illetve, amit még tudni kell a cirkónium hidakról az az, hogy legfeljebb két fognak a pótlása lehetséges ezzel a megoldással.

Bár a híd elég tartós és stabil fogpótlási módszer, sajnos ez sem végleges. Hozzáteszem, hogy valójában egyik sem az. Hiszen mivel nem élő anyagról van szó, így egy idő után „elhasználódik”, esetleg meggyengül. Bár az is igaz, hogy ehhez hosszú-hosszú évek kellenek. De mindenképpen számolni kell azzal, hogy egy bizonyos idő elteltével minden hidat cserélni kell. Nyilvánvalóan, minél jobban vigyáz rá az ember, annál hosszabb ideig fogja bírni. De ehhez be kell tartani a fogorvos által elmondottakat.